Treatment of hypertension diabetes

Belgyógyászati Klinika, Kardiológiai Tanszék, Pécs 2Aesculap Akadémia, Doktorjelöltek Iskolája, Budapest Summary Background: Aggressive treatment of blood pressure, too low systolic and diastolic blood pressure can adversely affect the blood supply to organs, especially in the case of coronary heart disease.

Aims: We wanted to analyze the relationship between blood pressure categories and the incidence of coronary artery disease in treated middle-aged and elderly hypertensive patients. In both age groups CAD prevalence increased before and after the nadir. Multivariate logistic regression analysis proved the validity of the relationship.

Patients with diabetic hypertension had a higher incidence of CAD in both age groups and all blood pressure categories compared with all hypertensive patients treated.

Related contents

Under mmHg, the incidence of CAD treatment of hypertension diabetes again and was confirmed by regression analysis U formation. For DBP, the nadir was between 70—79 mmHg, with a modest increase in CAD incidence in middle-aged patients and only a very small increase in the elderly under the treatment of hypertension diabetes.

Changes in diastolic blood pressure were not significant by regression analysis. Conclusion: In hypertensive patients, target blood pressure below mmHg systolic and 70 mmHg diastolic pressure may increase the incidence of coronary artery disease.

Célkitűzés: Középkorú és idős kezelt hipertóniás betegekben elemezzük a vérnyomás-kategóriák és a koronáriabetegség előfordulásának kapcsolatát. Betegek és módszer: A Magyar Hipertónia Regiszter adatbázisa alapján két korcsoportban 45—64 évesek, 33 fő és 65—84 évesek, 27 fő megvizsgáltuk a koronáriabetegség CAD százalékos előfordulási arányát a szisztolés SBP és diasztolés DBP vérnyomásértékek függvényében.

A vérnyomásértékek és a CAD-előfordulási arány összefüggését többváltozós logisztikus regresszióval elemeztük.

Why Not to Use the Handgrip Test in the Assessment of Cardio

Mindkét korcsoportban a mélypont előtt és után a CAD-előfordulás emelkedett. Az összefüggés valódiságát a többváltozós logisztikus regressziós elemzés bizonyította. A diabéteszes hipertóniás betegeknél mindkét korcsoportban és minden vérnyomás-kategóriában nagyobb volt a CAD százalékos előfordulása, szemben az összes kezelt hipertóniásoknál észleltekkel. DBP esetében a mélypont 70—79 Hgmm között volt, középkorúaknál ez alatt értékelhető CAD-előfordulás-emelkedést láttunk, időseknél viszont csak igen kis mértékben.

A diasztolés vérnyomásnál észlelt változások a regressziós elemzés szerint nem voltak treatment of hypertension diabetes. Következtetések: A hipertóniás betegek kezelése során 65 év alatt a65 év felett a Hgmm szisztolés, illetve a 70 Hgmm diasztolés érték alatti célvérnyomás megnövelheti a koronáriabetegség előfordulását.

Az eredmények mindkét nemben, valamint az idős, 75 év feletti egyénekben is érvényesültek 2.

Introduction

Ezen vizsgálatok alapján az treatment of hypertension diabetes és a kanadai hipertóniakezelési irányelv módosította az eddigi célértékeit, és nagy különbségek alakultak ki az európai és azon kívüli irányelvekben, egyúttal világméretű vita alakult ki, amely a mai napig is tart 3. Ennél még nagyobb veszély, hogy a diasztolés vérnyomás DBP 70, vagy treatment of hypertension diabetes 60 Hgmm alá is kerülhet. Ez treatment of hypertension diabetes már jelentősen csökkenti a koronária-átáramlást, különösen koronáriabetegségben CAD és hipertóniában balkamra-hipertrófiával — LVH — vagy anélkül 4.

Hazánkban Kiss és Kékes ben 5 jelezte a SPRINT-vizsgálat kritikájánál az alacsony DBP káros hatását a koronária flow-ra, és más szerzőkkel egyetértve 6, 7 felvetette a várható — J-fenomén néven ismert — jelenség kialakulását.

Duplicate citations

A Magyar Hipertónia Regiszter MHR adatbázisa lehetőséget adott számunkra, hogy elemezzük a fenomén jelenlétét hipertóniához HT társult koronáriabetegség esetén. Betegek és módszer A Magyar Hipertónia Regiszter célvezérelt, a hipertóniás populáció alapvető tulajdonságairól, a hipertóniabetegség stádiumainak, a vérnyomás-csökkentési célérték elérésének előfordulási gyakoriságáról, a kockázati diabetes research centers, a társbetegségekről és a terápiáról ad tudományos, gyakorlati információt 8.

• Retinopatia diabetica no proliferativa
• Vági, Zsuzsanna Putz, Viktor J.

Az MHR esetében a mintavétel ismételt, egyszerű típusú homogénnek tekintett csoportra jellemző volt. Az egyének kiválasztása minden esetben a háziorvosi rendelőben történt, az egymást követő rendelési napokon az egymást követően megjelent hipertóniás betegek kerültek regisztrálásra szisztematikus mintavétel, megjelenési sorrend alapján.

Share Link

Ezt követően speciális MHR-adatlap kitöltése történt. Jelen elemzésünkben a —— évben regisztrált hipertóniás és diabéteszes hipertóniás betegek szerepelnek. Az adatbázisból összegyűjtöttük a koronáriabetegségben szenvedő betegeket.

Koronáriabetegnek CAD azokat a hipertóniás személyeket minősítettük, akiknek előzetesen miokardiális infarktusuk volt, vagy az EKG-vizsgálat iszkémiás jeleket mutatott.

A diabéteszes hipertóniás betegek esetében a diabéteszt DM a kezelőorvosi diagnózis igazolta. A két korcsoportban megvizsgáltuk a koronáriabetegség százalékos előfordulási arányát a szisztolés SBP és diasztolés DBP vérnyomásértékek függvényében.

A vérnyomásértékek és a CAD-előfordulási arány összefüggését többváltozós logisztikus regresszióval vizsgáltuk, és az esélyhányadossal OR fejeztük ki. A regressziónál életkor, nem, diabétesz, BMI, trigliceridszint, dohányzás szerinti illesztést végeztünk.

Külön elemeztük a diabéteszes hipertóniás eseteket.

Patients and Methods

A diabéteszes hipertóniásoknál a regressziószámításnál kor, nem, BMI, szérumtriglicerid- és dohányzásillesztést alkalmaztunk. Az összes elemzett hipertóniás beteg esetében az egyes vérnyomás-kategóriákhoz tartozó — korcsoportra bontott — beteglétszámot az 1. Eredmények A koronáriabetegség előfordulási gyakorisága a szisztolés és diasztolés vérnyomás értékek függvényében. Az észlelt jelenség valódiságát többváltozós logisztikus regresszióval kívántuk bizonyítani 2. Az SBP esetében az esélyhányados erősen szignifikáns a mélyponthoz referencia képest mindkét irányban, mind a két korcsoportban.

A két korcsoport közötti különbség az, hogy a középkorú felnőtteknél Hgmm alatt, az idős betegeknél Hgmm alatt kezd újra emelkedni szignifikánsan az OR-érték.

A DBP esetében a referenciaponttól lefelé, középkorúaknál 70 Hgmm, időseknél 65 Hgmm alatt mutat szignifikáns eltérést — növekedést — az esélyhányados. A referenciaértékektől felfelé az OR mindkét korcsoportban szignifikánsan növekvő értékeket mutat, kifejezettebben a középkorúaknál.

HÍRKATEGÓRIÁK

A koronáriabetegség előfordulási gyakorisága a szisztolés és diasztolés vérnyomásértékek függvényében diabéteszes hipertóniás betegekben. Az egyes vérnyomásértékekhez tartozó — korcsoportokra bontott — beteglétszámot a 3. A diabéteszes hipertóniás betegeknél mindkét korcsoportban és minden vérnyomás-kategóriában nagyobb a CAD százalékos előfordulása, szemben az összes kezelt hipertóniásnál észlelt átlagokkal.

Szisztolés nyomás esetében a CAD-előfordulás mélypontja mindkét korcsoportban — Hgmm-nél van. A mélypont alatti és feletti vérnyomás kategóriák esetében a CAD-előfordulási gyakorisága jelentősen növekedett.

‪Dr. Gábor Simonyi MD, PhD, FAHA, FISHNE‬ - ‪Google Scholar‬

Diasztolés vérnyomás esetén a mélypont 70—79 Hgmm között van. A szisztolés nyomás esetében Treatment of hypertension diabetes, a diasztolés nyomásnál nem jellemző, cukorbetegség késői szövődményei inkább J-formációt észleltünk. Az összefüggések bizonyítása érdekében itt is elvégeztük a többváltozós logisztikus regressziós számításokat 4.

Az elemzés alapján az esélyhányados változása az SBP esetében mindkét irányban és mindkét korcsoportban szignifikáns volt. DBP esetében 80 Hgmm felett referenciaérték az OR-növekedés szignifikáns volt, azonban 70 Hgmm alatt az OR-növekedés egyik korcsoportban sem bizonyult szignifikánsnak. Ezzel összefüggésben írták le a J- vagy U-formáció megjelenését 4, 9.

Magyar Hypertonia Társaság On-line

A J- vagy U-görbe jelenségről beszélünk akkor, ha egy sajátos összefüggés alakul ki a szisztolés SBP vagy diasztolés vérnyomás DBP nagysága és a hipertóniás komplikációk megjelenése között. Van az SBP, illetve a DBP nagyságának egy értéke holtpontahol a CV-komplikációk előfordulása a legalacsonyabb, ez előtt és után — a vérnyomásértékek növekedése, illetve csökkenése során — a komplikációk megjelenése újra emelkedik 9.

A jelenséget kezelt hipertóniásoknál először Treatment of hypertension diabetes írta le, aki 6,25 évig követte a betegek sorsát. Észlelése szerint a miokardiális infarktus incidenciája ötször nagyobb azoknál, akiknél a DBP 90 Hgmm alatt volt, szemben azokkal, akiknél — Hgmm közötti.

Search Menu Abstract Background. Remikiren is an orally active renin inhibitor with established antihypertensive efficacy. As a single dose it induces renal vasodilatation, suggesting specific renal actions. Data on the renal effects of continued treatment by renin inhibition are not available, either in subjects with normal, or in subjects with impaired renal function.

A továbbiakban — az antihipertenzív kezelés optimális célértékének keresése közben — újra előkerült a jelenség elemzése mélyebb vizsgálati szinten. Az eddigi megbízható nemzetközi adatok alapján összeállítottuk azon vizsgálatokat, amelyekben a sziszto­lés és diasztolés vérnyomás nagysága és a CV-események, illetve halálozás előfordulása közötti összefüggést elemezték. Ezekben hipertóniások és diabéteszes hipertóniások egyaránt szerepeltek, antihipertenzív kezelést kaptak és J- vagy U-jelenséget észleltek 5.

H Pécs, Hungary.

Összeállításunkban az elemzések két formájával találkoztunk. Az egyik, amely az összefüggést vizsgálta többváltozós logisztikus regresszióval a vérnyomásértékek és a CV-kimenetel CV-esemény vagy mortalitás között, a másik az agresszív és standard antihipertenzív kezelés összehasonlítását végezte, illetve kereste az optimális SBP- és DBP-értékeket. Kang és Wang évi irodalmi elemezésük alapján úgy vélik, hogy a jelenség elsősorban kezelt hipertóniásoknál, valamint olyan betegcsoportoknál releváns, akik antihipertenzív gyógyszereket kaptak